Köszöntő

Via Vespremiensium (Veszprémiek útja)


Bölcsek már ősi korokban is mondták és mondják, hogy tanítani lehetetlen, csak tanulni lehetséges. Egy múlt századi bölcs Carl R. Rogers üzenete - akinek felfedezése egyre inkább áthatja a humán tudományokat - egybecseng ezzel: mindenki rendelkezik azzal a belső erőforrással, ami lehetővé teszi számára,István Király és Gizella Királynő szobrahogy boldog és hasznos életet éljen. Ha megfelelő attitűddel fordulunk embertársaink felé, akkor elősegíthetjük, hogy felszabaduljanak ezek az erőforrásaik, bölcsebbek, egészségesebbek, konstruktí-vabbak legyenek a döntéseik… Ez az attitűd az odaadó, önzetlen figyelem; a képesség, hogy - ahelyett, hogy gáncsoljuk, húzzuk, lökjük - embertársunk mellé szegődjünk - legalább egy „útra”. Hiszen legtöbbünk a jó utat keresi akarva, akaratlan. Talán túlságosan megengedő, női minőségnek tűnik mindez. Ám lehet, hogy csak néhány lépés megtételéig van szükségünk egy útitársra, hogy átlépjünk a saját Rubiconkon, és rálépjünk az előre vezető útra…..

Egy város fejlesztése igen összetett feladat. Vannak mankóink, tradícióink - hogyan csináljuk. Felmérjük a jelenlegi helyzetet, a nehézségeket, gyengéinket, amelyek a rossz tendenciákat táplálják. Ezeket megpróbáljuk visszaszorítani. Ezután a lehetséges fejlődési, kitörési irányokat vizsgáljuk, ahol erősíteni, mozgásba lendíteni akarunk. Szóval stratégiát készítünk, amit részletes tervekre bontunk az egyes területeket tekintve. Majd megpróbáljuk ezeket minél magasabb színvonalon megvalósítani. Aztán ha ez sikerül, akkor elégedettek vagyunk és folytatjuk a munkát.

A Veszprém-völgyi apácák kolostorában - amit a jezsuiták építettek nem sokkal a rend feloszlatása előtt – furcsa mód, nem találunk oltárt, és a templom egyéb szempontból is befejezetlennek tűnik. Mégis mindig számon tartottuk korokon átívelő romosságában, titokzatosságával is méltóságot sugárzott. Ma – romos századokat feledve - megszépülve, megújulva büszkén várja a látogatókat.

Veszprémi Vár légifotó

Van olyan is, hogy a jó szándék félresiklik, mert nem igazolja az élet– ennek vannak nyomai múltban, jelenben. Furcsa mód mégis - ez is - része mindannak, ami ma itt a miénk, ami hozzánk tartozik. Egyszer csak-csak eltemetjük, vagy elporlad, ami nem közénk való - a szent romok meg úgyis túlélnek bennünket.
A Jutasi úti aluljáró – a „gödör” – inkább elválasztott, megosztott, mint összekötött. A belváros megújítása során most átalakítjuk ezt a kapcsolatot – reménykedünk, hogy nem csak fizikailag, de a lelkünkben is új, élő, megfinomodott kapcsolati minőséget kap!

Akkor hát mitől is fejlődik egy város? Elősegíthetjük-e fejlődését valahogyan? Azért, hogy felszabaduljanak erőforrásai, egészségesebbé váljon - polgárai pedig bölcsebbekké, konstruktívabbakká, életrevalóbbakká…

Könnyen lehet, hogy - hasonlóan az emberek világához - egy város fejlesztése is ténylegesen „lehetetlen”, és csak a fejlődése lehetséges. Az attitűd, amivel feléje fordulunk, fontosabb lehet, mint a rengeteg, jó szándékú cselekvés, törekvés, amivel a saját fejünk szerint jobbá akarjuk tenni? Hogy egy mű összeköt vagy elválaszt bennünket talán a figyelők szemén múlik –vagy inkább az úton, ahogy célként elértük?

Szegődjenek mellénk, hogy egymás mellé szegődhessünk – „királynői” utakra, amit mi Veszprémiek taposunk! Kezdjünk párbeszédet arról, hogyan szabadíthatnánk fel közös erőforrásainkat, hogyan gazdagíthatnánk egymást, közös kincseinket…!

Várkapu és a Vármúzeum

Eseménynaptár

Június 2018
H K Sz Cs P Szo V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Kapcsolat

 

Tel.: (88) 782-285
Cím: 8200 Veszprém
Szabadság tér 15 2. emelet

közvetlen üzenetküldés
 

infoblokk kedv final felso cmyk ERFA